egy blog sok problémát megold

mostanában

Szóval mostanában kicsit egyszerűsödnek a dolgok... Lili... Nem olyan bonyolult... András kifogásként említette, hogy fiatalabb nálam, ami lássuk be, még számít. De nekem tetszik. Mondjuk a képet bonyolítja Ildikó, de sehogy sem tudok dűlőre jutni. Amikor azt hiszem, hogy már nem keressük egymást, akkor mindig felhív. Lehet, hogy nyers konkrétsággal kellene vele beszélnem... Majd meglátjuk. Lehet, hogy elolvassa a blogom, és akkor rájön. Vagy nem jön. Az egyetlen, ami kellemetlen sarokpont, az Rékához köthető. Itt hivatkoznék fészbuk írásomra. Azt hiszem állapotnak, vagy minek hívja az az oldal. Azt kérdezte tőlem, hogy mi jár a fejemben, én meg leírtam. Tartok attól, hogy nem tudok kialakítani tartós kapcsolatot, illetve, hogy szeretnék e egyáltalán ilyet. Leginkább Rékára nézve. Bár úgy tudom, hogy most ő is elég szabad életet él. Én kicsit szenvedek. Ezen nem sokat segít a keddi autóbaleset sem. Össze kéne hoznom némi pénzt. Mondjuk 80 ezer forintot. Ebből, ha minden jól megy most, akkor kb 30-40 összejön még a héten alpinozásból. Aztán majd nem tudom... Kábítószert csempészek majd bolíviába. A mehetnék még mindig fenn áll, csak sajnos semmi időm nincs rá... Olyan rossz. Annyi kötelezettségem van, hogy nincs időm mellette szinte semmire. Egy kicsit el vagyok havaza. Jövőre talán, hogyha magántanuló leszek, (ha leszek) kicsit enyhül ez az elhavazottság.

Viccesnek tartom, hogy mennyimindenről írok ide. Már nem tudom, hogy miért csinálom. De írok erről-arról. Például Lili. Hátööö... Ő mondhatni az a személy, aki tetszik nekem, mert nagyon sok tekintetben hasonlítunk egymásra. Viszont kicsit attól tartok, hogy neki nem rám van szüksége. Hogy mondjuk jobb lenne neki egy fiatalabb srác. Nem olyan sokkal fiatalabb nálam, és ez nem is zavaró. Csak tartok attól, hogy esetleg ő így látja... Majd kiderül. Azt hiszem az első rossz húzásom megvolt már nála. A múltkor randiztunk, és esett, de sütött a nap... Szép volt. Az idő is, meg Lili is. Áztunk, meg személyenként meg voltunk ölelve. Illetve Lili. Én nem annyira. Ez már akkor adhatott volna okot nekem következtetni. De mégis előhozakodtam azzal, hogy magcsókolhatom-e... Természetesen nem tehettem. Kicsit rossz volt azért, hogy ő nem ölelt meg, mert már beszéltünk róla, hogy mindketten úgy szeretünk mint a kismajmok. Bár azt hiszem al lehet, hogy ő nem úgy van vele, hogy csak úgy adja a szeretetet... Hogy mint én, hogy ő ott van, és én meg adom neki. Azt hiszem ez a lányoknál bonyolultabb. Pedig itt csak kedvességről van szó.

valaki, aki vagyok

Tegnap este lényegében alvás helyett Andrissal arról beszélgettünk, hogy nekem milyen rossz szokásom, hogy iőnként, amikor olyasvalakivel ismerkedek meg, akinél nem számít, vagy egyszerűen ha csak a szituáció úgy kívánja, az emberek - egyes emberek kivételek ez alól - nem a valóságos tényeket ismerik meg rólam. Hosszú évek óta van ez így, már óvodás korom óta. Nem nevezném ezt hazugságnak... András mondta rá a megfelelő szót: Emlékgyáros. Ugyanis az évek alatt gyártottam magamnak emlékeket, amiket pontosan tudok idézni, amik szinet mintha tényleg megtörténtek volna. Csak persze ezek nem történtek meg. Nem úgy értem, hogy hazudok a születési időmről, vagy az anyukám nevéről, hanem emlékek kötnek eseményekhez, amik ne történtek meg. Csak bennem. Andris azt mondta, hogy írjak erről egy könyvet, mert azt beszéltük, hogy tulajdonképpen több különböző, önálló, és soha sem élt személyiséget vagyis inkább életutat tudnék ebből összerakni. Én úgy döntöttem, hogyha megint összefüllentek valakinek egy életet, akkor azt az életutat megírom ide mint egy önéletrajz. Összehasonlításnak megírom majd a tényleges önéletrajzomat is. Ha könyv lesz, abba máshogy fog bekerülni. Na, megyek mosogatni.