valaki, aki vagyok

Tegnap este lényegében alvás helyett Andrissal arról beszélgettünk, hogy nekem milyen rossz szokásom, hogy iőnként, amikor olyasvalakivel ismerkedek meg, akinél nem számít, vagy egyszerűen ha csak a szituáció úgy kívánja, az emberek - egyes emberek kivételek ez alól - nem a valóságos tényeket ismerik meg rólam. Hosszú évek óta van ez így, már óvodás korom óta. Nem nevezném ezt hazugságnak... András mondta rá a megfelelő szót: Emlékgyáros. Ugyanis az évek alatt gyártottam magamnak emlékeket, amiket pontosan tudok idézni, amik szinet mintha tényleg megtörténtek volna. Csak persze ezek nem történtek meg. Nem úgy értem, hogy hazudok a születési időmről, vagy az anyukám nevéről, hanem emlékek kötnek eseményekhez, amik ne történtek meg. Csak bennem. Andris azt mondta, hogy írjak erről egy könyvet, mert azt beszéltük, hogy tulajdonképpen több különböző, önálló, és soha sem élt személyiséget vagyis inkább életutat tudnék ebből összerakni. Én úgy döntöttem, hogyha megint összefüllentek valakinek egy életet, akkor azt az életutat megírom ide mint egy önéletrajz. Összehasonlításnak megírom majd a tényleges önéletrajzomat is. Ha könyv lesz, abba máshogy fog bekerülni. Na, megyek mosogatni.