megint vasárnap van

és megint írok. Most pesten vagyok, a Vikinél, ami amúgy elég mókás tud lenni, mert jó hallgatni az aránylag földi Viki, és a dilis barátja Zoli beszélgetéseit. Persze amikor hülyeség van, abban én is igyekszem részt venni. Szóval ez van... itt ülök, és hallgatom, hogy valószínüleg pészméker leszek, ha nagy leszek. És majd akkor megyek haza, és megyek tubest kirakni kupakból. Az is jó lesz. Ott lesz Kitti. Akiről így az internet nyilvánosságán én inkább csak annyit mondanék, hogy nagyra becsülöm. Szóval ennyi. Most asszem megyek, mert indulunk a vonathoz. Igazából mostanában kezdem kicsit felszabadultan érezni magam... Többnyire inkább mondjuk kevésbé szarul... De az is elég. És mostanában kezdek nézelődni. Kicsit ez bizalomgerjesztő. Lehet, hogy mégsem végzetes. na megyek.