Tér-Idő-Hangulat

Április... Akkor is itt ültem, ahol most, náhány hónappal később. Akkor kicsit mintha másnak látszottak volna a dolgok. És nem olyan értelemben változtak meg ami mérhető vagy legalábbis felfogható lenne. Úgy értem, hogy nem úgy, hogy nagykorú lettem és akkor azért, vagy mert életem egy meghatározó szakasza nemrég véget ért, hanem úgy hogy az is megváltozott, ahogy a dolgok változni szoktak. Eddig a dolgok úgy változtak meg, hogy láttam, hogy innen ide jutottam, ez lett. Most nem látok ilyesmit. Most benne vagyok valamiben, amiben leginkább csak a felszínen maradás ami leköt. Hirtelen (és ez nem köthető a nagykorúsághoz ezt el kell hinni nekem, bár egy időben történtek) kinyílt a világ. A világnak nem a legpozitívabb oldala nyílt meg nekem. Nem örököltem a gazadag amerikai nagybácsitól, nem jutott eszembe semmi világmegváltó, egyszerűen a magamról alkotott képem, a cselekvési vágyam és a bátorságom egyszerűen jobb illetve több lett. Egyszerűen most már nem derogál nekem venni egy doboz cigit ha azt szeretném, beleszállni egy füvescigibe ha a barátaim vesznek egyet...stb. És meg kell mondjam ez a világ nagyon tetszik nekem. Ebbe a világba az is belefér, hogy barátnő terén érdekes megoldások születnek. Ide most így nem írok semmit erről, mert szem előtt kell tartanom, hogy az internetnek nagyobb a nyilvánossága, mintha bemondanám a cnn-hiradóban. Alapvetően sok minden tök jól alakult. Szóval amikor dolgozni megyek akkor már egy csapattal megyek, nem  néhány sráccal, aztán tök jó összejönni barátokkal is mostanában. Ami rosszul alakul, az azt hiszem, hogy kezd széthullani a családom. Szóval apa már megint kitalálta a tutit, ami látszólag nekem jó,  amúgy meg inkább csak az én farkammal veri a csalánt, és velem, illetve általam szivatja anyát. Ezen túlmenően viszont Viki és Zoli azt hiszem szakítóban vannak, illetve ki tudja... De olyan itt most a szitu, hogy jár azon az agyam, hogy kicsit hogyan szabadulhatnék, mert én nagyon szeretem őket, és nagyon szeretnék segíteni, de inkább csak úgy érzem magam, mint egy csomag, amit folyamatosan cipelnek magukkal, és az csak hallgat, és hallgat, és közbe szépen lassan majd elvesztik, ahogy külön utakon folytatják... Szóval ilyen szempontból nem annyira jó. De (lehet hogy ez a nyárnak köszönhető) hihetetlen szabadságérzetem van. Teljességgel érzem, hogy eldönthetem, hogy mit akarok csinálni. És én el is döntöm. Most mindenek előtt úgy érzem, hogy komoly párkapcsolatra van szükségem. Ezzel csak az az egyetlen baj, hogy egyelőre úgy érzem, hogy csak taszítom a lehetőségeket... Úgy értem, van olyan lány aki most azt mondja nekem, hogy szeret, csak mivel én nem túl régen léptem ki egy hosszú kapcsolatból, sajnos azok a komponansek, amik ott megvoltak nekem nagyon hiányoznak ebből az újból, viszont ettől a kapcsolattól még ezt nem lehet elvárni, mert túl friss. És itt hangsúlyoznám, nem a szexre gondolok! Hanem azokra dolgokra, ami a léleknek tesz jó... Persze ehhez sokszor közeli testi kontaktus kell... az meg még most nem működik...